Minyonok (film)

A Minyonok nagy durranás volt, mindenki erre várt; gyerekek, fiatalok, még a felnőttek is.

A Gruban megismert kis sárga lények mindenki érdeklődését felkeltették, és vártuk a filmek mindannyian (igen, én is). Nagy reményeket fűztünk hozzá, talán túl nagyokat is. Lehet, hogy ezért okozott csalódást.

Ugyebár adott nekünk több tucat minyon, akik már a dinoszauruszok ideje előtt is jelen voltak a Földön, és azóta keresik a megfelelő, nagy kezdőbetűs Gonoszt, akit szolgálni tudnának, anélkül, hogy végeznének vele. Több történelmi esemény és korszak kerül a képernyőre, a minyonok mindenhol ott voltak. Aztán eljött egy nagy válság; a semmi közepén ragadtak, egy szem gonosz nélkül. És akkor jön Kevin, aki megunja a semmitevést és a céltalanságot. Elhatározza, hogy nekivág a nagyvilágnak, és megtalálja a Gonoszt. Az útján pedig Stuart és Bob. Ők hárman belecsöppennek az 1960-as New York-i életbe, és itt kezdődik el minden tulajdonképpen.

Nekem tetszett, hogy a készítők a minyonok Gru előtti életét akarták lefesteni nekünk, és bíztam benne, hogy valami érdekes lesz, vicces és értelmes. De mit várunk egy olyan filmtől, aminek a főszereplői még beszélni sem tudnak? Nem mintha ez akkora probléma lenne egy filmnél, de itt az. A történet (és úgy az egész) felesleges. Volt néhány vicces jelenet, amin mosolyogtunk, mi nézők, de még a gyerekek sem törtek ki a nevetésben. Ez a másfél óra kínos volt. Vártam, hogy mikor lesz vége.

A mozi teljesen meg volt telve kicsikkel, a szüleikkel, és fiatalokkal. Tényleg tele volt, de valahogy senki nem tudta értékelni a poénokat, amik leginkább a négy-hét éves korosztálynak szóltak, csakhogy még náluk sem arattak nagy sikert. Lapos volt a cselekmény, és még a minyonok cukisága sem tudta végig vinni a történetet. 

Viszont Kevin, Stuart és Bob jó karakterek voltak szavak nélkül is. Őket szerettem. Scarlett csak egy gonosz volt a többi gyerekfilmben szereplő gonosz közül. Scarlett vőlegénye/férje, Herb viszont tetszett: Scarlett miatt a rossz oldalon harcolt, de voltak határozottan jó pillanatai, amikor nagyon szerethető karakternek tűnt, és az is volt (számomra legalábbis). Kicsit többször is szerepelhetett volna.  A "nagy csata" sem volt igazán nagy, nekem az volt a mélypont, nem is igazán emlékszem a részletekre, nem is fontosak. A lényeg, hogy ettől a filmtől mindenki sokat várt, és lehet, hogy ezért, lehet hogy azért, mert a film tényleg csak egy közepes, mindenesetre nem kötött le. 

Az előzetes sok mindent ígért; vicceket, pörgős cselekményt, és végtelen cukiságot, viszont végül csak az utolsót tudta megadni, azt sem teljesen.

3/5

kedvenc szereplő: Stuart, Herb

kedvenc jelenet: New York-i partraszállás

amik/akik nem tetszettek: Scarlett karaktere, és a történet

ajánlom: kicsiknek