Ha őszinte akarok lenni, akkor elég sok könyvet kezdtem el, amiket nem fejeztem be. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezek a könyvek rosszak (mert nem azok), csak hogy hangulatfüggők, esetleg (számomra) nehezek, vagy a témájuk túl mély ahhoz, hogy csak úgy simán kivégezzem őket.
Úgyhogy most itt ez a lista, amivel megnyitom a "Könyves rovatom" (még dolgozom a címeken), és elmagyarázom, melyik könyvet miért hagytam félbe.
(A legtöbb könyv pedig a Várható menüpontba fel van tüntetve, mivel szeretném majd elolvasni mindent, és írni is róluk, de bizonytalan ideig még valószínűleg a polcomon fognak heverni érintetlenül.)
1. Diana Beate Hellmann: Eva és Claudia
Szeretem ezt a könyvet, imádom. Kétszer kezdtem el, de egyszer sem fejeztem be. A történet leginkább Eva-ról szól, aki prima ballerinának készül, és az efelé vezető út fájdalmait meséli el, egészen addig, míg rákot diagnosztizálnak nála. A kórházban szobatársául kapja Claudiát, aki trágár, közönséges és torz, ezt pedig Eva a maga finom lelkével, és elegáns stílusával nehezen tudja elviselni. Egy idő után viszont megtörik a jég, sok mindenen mennek keresztül együtt, megküzdenek - és vagy győznek, vagy nem - a saját démonaikkal, betegségükkel. Fogalmam sincs, mi a történet vége, és ez zavar, de annyi minden van ebben a könyvben, ami elgondolkodtat, megbotránkoztat vagy megsirat, hogy nehezen veszem rá magam az újraolvasásra.
2. William Young: A Viskó
Sokat hallottam erről a könyvről, leginkább az anyukám biztatására vettem meg, és a molyon olvasott értékelések miatt. Az első húsz oldalig jutottam, majd félretettem, és azóta is egy helyben hever (vicces is lenne, ha csak úgy elsétálna). Nem tudom pontosan, miről szól, csak körvonalakban; Isten, egy kis házikó és egy beszélgetés.
Nem tudom, mi állított meg az olvasásban, talán nem volt hozzá hangulatom, de a sok jó miatt, amit hallottam róla, biztosan be fogom fejezni egyszer.
3. Neil Gaiman, Tarry P.: Elveszett Próféciák
Az első Neil Gaiman könyvem, amit megvettem. A Füst és Tükör könyvtári példányát már elolvastam, tetszett, Neil Gaiman pedig szimpatikus pasi, de az Elveszett Próféciákhoz hangulat kell. Háromszor kezdtem neki, háromszor hagytam félbe, viszont nem mondanám, hogy nem tetszett. Örültem, hogy az író valami újat teremt nekünk, és nem halál-komolyan adja elő az egészet. A Gaiman-őrület miatt vettem meg, és mert egy kedvenc bloggerem ajánlotta. Tudom, hogy jó könyv, és az én stílusom, de még nincs itt az ideje.
4. Bram Stoker: Drakula
A filmet láttam először, még az eredetit, és imádtam, nagyon tetszett, a könyv pedig klasszikus, a vámpír-kultusz elindítója.
Nem a legújabb példányt vettem meg, hanem egy régi kiadást egy antikváriumban, szóval nem adtam ki rá sok pénzt, és őrülök neki, mert nekem tetszett. Nem volt az én stílusom. Vontatott volt, lassú, és száraz... legalábbis nekem. Szeretem a nyugodt tempóban zajló cselekményeket, de ez nem jött be. Elég korán feladtam, talán ötven oldalt olvastam el, de nem érdekeltek a fejlemények.
5. Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
Az egyik kedvenc íróm, az egyik kedvenc könyvem annak ellenére, hogy nem olvastam végig. Két éve szenvedek vele, mert nagyon elakarom olvasni, szeretném tudni a végét, és tudni akarom, mi történik Dorian-nal a továbbiakban, de nem megy. Nehéz olvasmány, hozzá kell szokni a nyelvezetéhez. A tizenkilencedik század kacifántos, angol nyelvezetét használja, ami gyönyörű, de nehéz megemészteni. A történet egyszerűen zseniális, és imádom a botrányos könyveket, de ezt valahogy még nem sikerült kiolvasnom.
6. E. L. James: A szürke ötven árnyalata
Oké, ennek egyszerű a története: nem olvastam ki, mert rossz. Ez a könyv szimplán rossz. Olyan az egész, mintha egy tizenéves, tüzelő kis csaj írta volna. A leírások rosszat, Anastasia egy katasztrófa, "Mr. Grey" egy pszichopata, romantika pedig nincs benne. A film értékelhető volt, tényleg, bár szörnyen unalmas, de a szép képi világért megér egy tapsot.
Egyszerűen nem érdekelt mit bénázik Anastasia és Christian. Miután Grey "megb*szta" (mert hát ugye ő nem szeretkezik) szegény lányt, minden ismétli magát. Ugyanazok a mozdulatok, ugyanazok a dialógusok, csak mind máshogy körítve. Fájdalmas volt az egész.
7. Radka Denemarková: Ki dörömböl?
Ehhez a könyvhöz már tényleg hangulat kell. Megviselt az a pár oldal is, amit olvastam belőle. Két depressziós ember életét meséli el, akik végül (talán?) egymásra találnak, és (talán?) meggyógyulnak. Nem sok mindent tudok a könyvről, de beleolvastam a könyvesboltban, és tetszett a hangulata. Ami még mindig tetszik, de megrázó, és fájdalmas (teljesen máshogy, mint A szürke ötven árnyalata). A könyv egyébként tele van iróniával, és szépen felépített mondatokkal, szóval nem egy rossz olvasmány.
Erős lelkierővel rendelkező egyedeknek ajánlom.
8. Guillermo Martínez: Luciana B. lassú halála
Elkezdtem, letettem az asztalra, majd véletlenül megfeledkeztem a létezéséről.
Nem volt rossz, én untam kissé. Vékonyka könyv, Luciana egy híres írónak, Klosternek dolgozik; legépeli a történetét, miközben az író mondja. Mikor pedig Kloster elutazik, egy másik író szolgálatába szegődik, míg az nem használhatja a karját egy sérülés miatt. Pár évvel később Luciana megjelenik ennek az írónak a házánál, és meggyanúsítja Klostert a szerettei megölésével. Eddig jutottam, nem tovább.
Nem hagyott bennem nyomot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése